5+1 tipp, hogy felülkerekedj az ötletlopáson

 

2017. március 11-én pattant ki a fejemből a Pikrea ötlete, és napra pontosan 6 hónapig, szeptember 11-ig dolgoztam azon, hogy rendesen felépítsem és megcsináljam a napi 10-12 órámat igénylő akkori főállásom mellett.

 

 

Régóta éreztem, hogy a sok-sok, ügynökségi oldalon, majd vállalati szférában töltött évem után a karrierem következő állomása muszáj, hogy egy saját vállalkozás legyen. Nem történhet másként. Nem tűztem ki magam elé, életem ezen merőben más, új szakasza mikor érkezzen el, de az elmúlt másfél évben figyelmesen meghallgattam, mérlegeltem, majd tudatosan utasítottam vissza a megkereséseimet. Alakulgatott ugyanis a fejemben egy definiálatlan gondolat, egy vágy, egy igény, és tudtam: ha egy regionális PR vezetői pozícióból még feljebb lépek egy másik cégnél, vagy akár ha csak azon a szinten is maradok, 2-3 évnél hamarabb nem állok fel az új helyemről.

 

Minden állásomban, minden ügyfelemnél szerettem kijelölni a stratégiai irányvonalakat, a fejlődési pontokat, és a látványos, nagyívű eredményekbe úgy gondolom, bele kellett ennyi évet tenni. A “valami saját” gondolata viszont ennél sürgetőbben foglalkoztatott. Éppen ezért a félidőtől, úgy júniustól kezdve minden napot csalódottan zártam, amikor a főállásom után, este, éjszaka nem voltam ráhangolódva szellemileg, hogy pikreázzak. Nem csak a saját élethelyzetemen szerettem volna változtatni, de az egy helyben toporgás azért is zavart, mert tudtam: valami ütőset fogok csinálni, és nem akartam, hogy mások beelőzzenek.

 

Végül nem előztek be mások. Sőt, a hozzáállásom is megváltozott időközben: a kezdeti sikerélmények után rájöttem, ami a Pikreát egyedivé teszi, az én vagyok. Az én személyiségem, az én ~10 évem a kommunikációs iparágban, vagy éppen az én jelenlétem szinte a kezdetektől minden egyes nap aktívan az Instagramon. A kezdeti sikerélmények aztán kinőtték magukat: mindössze három hónap után felmondtam a főállásomban. Rájöttem, nagyban akarok a Pikreával foglalkozni, és nagyban akarom azt a szabad, inspiráló, kreatív életet élni, amibe beleharaptam szeptembertől decemberig esténként és hétvégenként.

 

Személyes, kreatív indíttatásból egészen 2003 óta építek online blogokat, közösségeket. Már csak ebből az időszakomból is jól tudtam: ha az ember valamiben sikeres lesz online, azonnal ott teremnek a másolók. Ki ne ismerné a helyzetet, amikor úgy gondolja, írt/készített valami egyedit, aztán harmadnap ott virít az ötlete minimálisan átdolgozva a feltörekvő “konkurencia” oldalán. Nem véletlen az idézőjel: a másoló, az ötletlopó az esetek zömében nem konkurencia. Volt egy lány, tizenhét évesen ugyanaz a fiú tetszett mindkettőnknek, fel tudtam volna mérgemben forrni, amikor megláttam, hogy a lány másnapra, harmadnapra rendre leutánozta a menő szerkóim. Ő konkurencia volt: felhívta magára a srác figyelmét és sanszos volt, hogy meg is szerzi előlem. Az én stílusomban, hát mit képzel! Ha ékszereket készítesz, egyedi az ötleted, dizájnod, más pedig ellopja, majd mondjuk árban is aládvág, ő is konkurencia lesz. Felkelti a te szellemi termékeddel, a te ötleteddel a közös célcsoport figyelmét, és mondjuk a jobb árral vagy erősebb marketinggel be is zsebeli a vásárlásaikat.

 

Neked is ismerős a helyzet?

 

A hosszú felvezetést csupán az indokolja: szerettem volna, ha látjátok az élethelyzetet, amiben a Pikrea megszületett.

 

 

Most, hogy 4 hónapos múlt, naponta külditek, kik mikor hogyan utánozták le a Pikreát, és milyen formában ékeskednek az én tollaimmal. Az én tollaim, mert az én életem történései kellettek ahhoz, hogy az egész kikristályosodjon egy olyan ötletben, ami nektek, ügyfeleimnek, a témám iránt érdeklődőknek teremt nap mint nap értéket. Háttérinfó: a másolóim elsősorban a saját tartalmaim és az organikusan megszerzett követőbázisomat (azaz potenciális ügyfélkörömet) igyekeznek elhappolni.

 

Ékeskedett már más a te tollaiddal is? Konzultációk során a blogger és kézműves alkotó ügyfeleimnél a leginkább visszatérő ez a probléma. Ami a bloggereket illeti, alapvetően úgy gondolom, van az interneten elég hely az úttörőknek és a szárnypróbálgatóknak, ráadásul, nem is minden esetben értelmezhető ott a “másoló” és az “eredeti.”  Minden ember egyedi, és a szellemi terméke is egyedi lesz, ha beleteszi a személyiségét, a közönség pedig eldönti, kinek mi tetszik igazán. De aztán, amikor üzleti célod van a profiloddal, máshogy esik a másolás. Ahogyan nekem is valahol rosszul esett, amikor felhívtátok a jelenségre a figyelmemet és elküldtétek: “Figyu, Bea, ez az oldal amúgy te vagy? Hogy függ össze a Pikreával?”, vagy “Nézd már, bekövetett ez az oldal, wtf, mindig ugyanazt posztolják, mint te,” – miközben én a lehető legélesebben szeretném elhatárolni a másolóimtól magamat.

 

Az elmúlt hetekben szinte naponta érkezett vészjelzés a követőimtől, amit ezúton is köszönök. Viszont, ha a jelzések nem érkeztek volna, talán már el is felejtettem volna a másolóimat.

Hogy miért? Jöjjön akkor a címben említett 5+1 pont, amivel felülkerekedem az ötletlopás jelenségén:

 

1, A fejlődés egyik legnagyobb gátja, ha nincs verseny

 

Félre nem értsetek: az ötletlopás nem verseny, a másoló meg, ahogyan fent magyaráztam, nem konkurencia. Nekem. De ha pl. kézműves alkotó vagy, próbáld ezt a nézőpontot elsajátítani. Fejlessz, ha van min, de ne menj bele értelmetlen innovációba. Ha nincs, menj tovább az eddigi stratégiával, de persze légy résen mindig, és ne félj bevonni egy vállalkozásfejlesztési tanácsadót.

 

Tudjátok, PR-es vagyok (én alapjáraton PR-esként tekintek magamra). Emlékszem, egyszer beszélgettem a maguk területén abszolút piacvezető magyar médium képviselőivel, akiket igencsak zavart, hogy Magyarországon nincs számukra konkurencia. Szuperül ment az oldal és megy azóta is, de zavarta őket, hogy nincs verseny, ami fejlődésre, fejlesztésre ösztönöz. Érdekes és érthető, ugye?

 

2, Sok területen a másoló valójában nem is konkurencia

 

Én tanácsadó vagyok. Nekem azért sem lehet a másolóm konkurencia, mert a tanácsadókat bizalmi alapon (is) választják. Nekem van egy jelentősebb kapcsolati tőkém, sokat dolgoztam azért, hogy a megítélésem olyan legyen, amilyen, mögöttem ott van ~10 év kemény tapasztalat nagy és sokszor embert próbáló kampányokkal, projektekkel és a megfizethetetlen tapasztalattal. Ha rákeresel, még pár cikket is találsz rólam, magyart is és nemzetközit is. Én tudom, miről beszélek. Én tudom, egy-egy szituációra mennyiféle tanácsot adhatnék, és tudom, jó eséllyel melyik hová vezetne. Élesben a másolók mit mondanának egy-egy ilyen ügyfélhelyzetre? 😀 És ha már Instagram: tudtad például, hogy Magyarország eddigi egyik legsikeresebb márkaaktivitása az én ötletem, az én általam vezetett kampány volt?

 

3, Az éles helyzet mindent eldönt

 

Spoiler: a negyedik pontban majd levezetem, miért van nagy esély arra, hogy nem is azonos ügyfélkörre lövünk én és a másolóim. De ha mégis: egyszer mindannyian odakerülünk, akik azonos ügyfélkörre lövünk, hogy az ügyfél választ, a piac dönt. Élesben kevés, hogy addig virtuálisan jól ment a másolás. Sok-sok ügynökséget tendereztettem anno, ahogyan voltam tenderező ügynökségek tagja is. Ennyi belsős insighttal a hátam mögött egyszerűen nem tudok mást tenni: komolytalanak ítélem a másolást. Most is csak azért írok róla, mert ketten kértétek, meséljek: én hogy élek meg egy ilyen helyzetet. Plusz, most pont van fölös másfél órám, és amúgy is olyan régen blogoltam.

Hogy ebből a pontból te más területen alkotóként mit hasznosíthatsz? Az esetek zömében az úttörők, ötletgazdák terméke igényesebb, mint a másolóké. Lásd: Adios, Adimos, Adidos, és még sorolhatnám.

 

4, Sokféle kereslet van és jó, hogy sokszínű a kínálat

 

Én például azért tudom könnyen elengedni az ötletlopást, mert tudom, hogy a hasonló színvonalat képviselő igény fogja beérni azzal a minőséggel, amit ők képviselnek. Nekem meg valószínűleg se kedvem, se időm nem lenne annak az igénynek a kielégítésével foglalkozni.

 

Instagramnál maradva, sokan keresnek például “oldal kezelőt”. Olyan hangzása van a dolognak, mint egy admin, moderátor, ugye? Stratégiai tanácsadóként ha szóba jön az Instagram, én egészen mélyebbről indítok, így látatlanból is szinte biztosra mondhatom, ha valaki csak így “oldal kezelőt” keres, annak bizonyára nem én vagyok az embere. Én értéket igyekszem teremteni, egy kevés ügyfelemnél ennek része az oldal menedzsmentje is, de a megbízás ennél sokkal komplexebb, magasabb értékteremtő megközelítéssel. Ez inspirál, ezért lettem vállalkozó, mert a napjaim zömében jelentőségteljes munkákon akartam dolgozni. (Persze, nálam is van azért némi favágás.) A másoló viszont bizonyára nagyon örül az ilyen oldalkezelésnek, találkozik a kereslet és a kínálat.

 

5, Ha téged másolnak, te vagy előrébb

 

A végére hagytam, mert ez a mondat bullshitnek tűnik, főleg, ha nincs szükséged olyasfajta önigazolásra, mint a másolás, mivel tisztában vagy azzal, hogy te vagy elől. Akkor sem vigasztal ez a gondolat, ha az anyagi boldogulásodat is érinti az issue. De sok embernek, legyen bármennyi másolód, akkor is te leszel “az igazi” – érdemes foglalkoznod azokkal az emberekkel!

 

+1, Nem éri meg az időt

 

Másfél órát szántam erre a bejegyzésre. Így, hogy a végére értem, rájöttem, nem is azért írtam meg, mert ketten kértétek. Még többen kértétek már azt is, írjak például arról, milyen Instagram botokat ajánlok, de nincs annyi időm, hogy elmagyarázzam, miért ne botozzatok. Így a mai blogposzt végére rájöttem: azért szántam másfél órát az életemből a másolókra, mert annyi tapasztalatom van az ügyben, hogy ha formában öntöm, talán éppen neked is érték lesz életed jelen pillanatában. Ha bosszankodnál, gondolj arra, mennyi energiádat és idődet viszi el a bosszankodás, és bosszankodás helyett mennyi értéket tudnál addig is teremteni, vagy éppen miként tudnád jól eltölteni azt az idődet.

 

Kerültél már hasonló helyzetbe? Beszélgessünk róla a Pikrea Facebook és Instagram oldalán!